Kenőanyagok hatásának vizsgálata gerincimplantátumok esetén
Ebben a komplex, egymásra épülő lépésekből álló projektben a gerincimplantátumok stabilitását vizsgáljuk a műtét során jelen lévő humán anyagok kenési jellemzőinek, valamint a rögzítőcsavar meghúzásának függvényében.
Első lépésként meghatároztuk a műtét során jelen lévő anyagok relatív kenőképességét ismert kenőanyagokhoz viszonyítva. Mivel a kenőképesség mérések elvégzésére szolgáló hagyományos eszközök igen drágák és a mérés is elég bonyolult, úgy határoztunk, hogy létrehozzuk a saját, relatív kenőképesség mérésére szolgáló szerkezetünket, amely alkalmas arra, hogy a humán anyagok, azaz a zsír, vér, synoviális folyadék kenőképességét összevessük egyéb kenőanyagokéval.
A készülék megépítését követően elvégeztük az összehasonlító méréseket a kenőképességekre vonatkozóan, amellyel a következő eredményeket kaptuk.
Az eredményekre támaszkodva kiválasztottuk a mindennapi használatú kenőanyagok közül azt, amelyikkel a leginkább helyettesíthető a gerincimplantátum-méréseknél az emberi vér, zsír és synovia. A kiválasztott anyag a motorolaj lett.
A következő lépésben az ASTM F-1798 szabvány szerint végrehajtott vizsgálatsorozatban mértük a száraz és kenőanyaggal ellátott, valamint a 2,5 és 6 Nm-rel meghúzott rögzítőcsavarral rendelkező implantátum-összetételeket esetén a csavar rúdon történő elmozdításához szükséges erőt.
Az utolsó alprojekt keretében egy olyan méréssorozatot hajtunk végre, amely során próbáljuk azt megállapítani, hogy a gerincsebészek a gerincimplantátumok rögzítőcsavarjait milyen nyomatékkal húzzák meg. Ehhez építettünk egy műanyag gerincmodellt fém implantátumokkal, amelyek csavarjainak meghúzására gerincsebészeket kértünk fel. A meghúzási nyomatékot az előzetes kísérletek során megállapított arányok alapján a lazítási nyomatékból számítottuk ki. Ezzel a kísérlettel szeretnénk tisztán látni abban a kérdésben, hogy milyen a valóságos, illetve a gyártó által megadott forgatónyomaték viszonya.
